A horrorfilmek új reneszánsza zajlik a mozikban: míg a blockbusterek és szuperhősfilmek egyre nehezebben vonzzák be a közönséget, a rémisztő történetek tarolnak a jegypénztáraknál. A jelenség nemcsak a nézői ízlések változásáról árulkodik, hanem arról is, hogy a rettegés újra kulturális hőskorát éli – vérrel, feszültséggel és meglepően mély társadalmi üzenetekkel.
Az elmúlt hónapokban meglepő fordulatnak lehetünk tanúi: Hollywoodban a korábban biztos kasszasikernek számító franchise-filmek – például szuperhősös univerzumok, rebootok vagy nosztalgia-alapú folytatások – sorra alulmúlják a bevételi elvárásokat. Eközben egyre több horrorfilm robban be a toplistákra, olykor szerény költségvetésből, hatalmas profittal. A közönség láthatóan újra felfedezte a sötétség varázsát.
A rémálom kasszasiker lett
Olyan filmek, mint az A Quiet Place: Day One, a Longlegs, a MaXXXine vagy az új The Exorcist remake nemcsak kritikai elismerést kaptak, de komoly nézőszámot is generáltak – miközben gyakran töredékébe kerültek egy Marvel- vagy DC-produkciónak. Az A24 független stúdió például egyre inkább a horror zsánerén keresztül vált közönségkedvenccé, miközben a nagy stúdiók is egyre bátrabban nyúlnak a sötétebb témákhoz.
A szakértők szerint a horror új sikere részben a közösségi médiának köszönhető: a TikTokon és az X-en (korábban Twitter) virálisan terjedő jelenetek, reakcióvideók és mémek könnyen hype-ot generálnak a független horrorfilmek körül is. De emellett szerepet játszik a társadalmi háttér is: válság, háború, klímaszorongás – a horror a bizonytalan világ leképezésének egyik legősibb formája.
Vissza a gyökerekhez – és tovább
A mostani horrorhullám különösen érdekes azért is, mert többféle irányból támad. Egyrészt reneszánszukat élik a klasszikus lények – vámpírok, zombik, démonok és szellemek –, másrészt erőteljesen jelen van a pszichológiai horror, amely inkább belső szorongásokkal, mentális terhekkel játszik. A stílus gyakran vegyül művészfilmes eszköztárral: lassú tempó, szimbolika, mély karakterábrázolás.
Egyes alkotók – például Ari Aster (Hereditary, Midsommar) vagy Robert Eggers (The Witch, The Lighthouse) – már saját rendezői branddé váltak, és a horrorfilmes munkáikra úgy tekint a szakma, mint modern szerzői művekre.
A mozik túlélése: rettegéssel?
Míg a blockbusterek gyakran százmilliós reklámkampányokkal sem tudják fenntartani a nézői érdeklődést, a horrorfilmek közvetlenebbül szólnak a közönséghez: kevesebb CGI, több ösztön, több feszültség. Ez nemcsak a fiatal korosztályt vonzza, hanem a streaminghez szokott nézőket is visszacsábítja a mozikba – mert egy valóban félelmetes film hatása a sötét teremben, közösen átélve, sokkal erősebb.
A trend tehát egyértelmű: a horror ma már nem rétegműfaj, hanem a mainstream egyik motorja. A kérdés csak az, hogy meddig tart ez az irány – és vajon ki lesz a következő, aki a félelem erejével forgatja vissza a mozik szerencsekerékét.
Addig is: a sötétség már nemcsak hátborzongató – hanem üzlet is.
The post Amikor a szuperhősök elvéreznek, a rémálmok jönnek segítségül appeared first on 4Life.hu.
